Valter Attila: szeretnék mindenben fejlődni, amiben csak tudok
A Groupama-FDJ csapata éppen huszonnégy évvel ezelőtt alakult. Ez alatt az idő alatt számos nemzet kerékpárosa megfordult már a francia sornál, első magyarként a 2021-es idényben Valter Attila csatlakozhatott a kerethez. Függetlenül a korábbi eredményeitől és a Giro d'Italia Sestriere-i szakaszán bemutatott produkciójától, a huszonkét esztendős bringást generációja egyik legígéretesebb versenyzőjeként tartják számon. Attilával a klub sajtósa készített egy szinte mindenre kiterjedő interjút.
Nemrég tértél vissza az UAE Tourról, amely az első versenyed volt a Groupama-FDJ színeiben. Hogy ment?
- Nagyszerű élmény volt, tökéletes a szezon elkezdéséhez, valamint ahhoz, hogy egy kicsit jobban megismerhessem a csapat működését. Amennyiben őszinte akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy maga a verseny nem alakult éppen a legjobban számomra, ennél jóval többet szerettem volna elérni. A felkészülésem jól sikerült, pedig nem ez volt életem legjobb tele. Elég sok időt kellett otthon töltenem a koronavírus-helyzet következtében és sokszor hideg időjárásban készültem (- 5-10 fok). Nem számított, hogy milyen erős vagyok, hisz már az első szakasz első felében eldőlt a viadal.
Az oldalszélre gondolsz? Hogyan élted meg ezt a szituációt?
- Sokat tanultam ebből a szakaszból. Az alacsonyabb kategóriájú versenyeken nem éppen így zajlanak a dolgok, itt nem engedhetted meg magadnak, hogy lazíts. Az összetett elment, ennek nem örültem annyira, de a verseny során egyre jobb és jobb erőbe kerültem.
A hegyi szakaszokon aztán megmutattad a kvalitásaid
- Igazából nagyon jól éreztem magam, még akkor is, ha nem voltam a legjobb formában. Az alapok megvannak, de az a bizonyos robbanékonyság még hiányzott. Korábban egy ilyen terhelés hatására sokkal jobban elfáradtam volna. A második hegyi etapon, mindössze nyolcszáz méterre a céltól szakadtam le az esélyesek csoportjáról, ha bírtam volna még egy kicsit, akkor akár a legjobb tízben is végezhettem volna. Másnap pedig ott voltam a szökésben, s bár tudtuk, hogy nem érhetünk haza, edzésnek ez egy tökéletes szakasz volt.
Az UAE Tour lehetőséget biztosított arra is, hogy gyakorold a francia nyelvet?
- Természetesen igen. Angolul kommunikáltam például Alexysszel vagy Olivier-vel, de Ladagnous és Bonnet egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket, ellenben mégis szerettek volna egy kicsit jobban megismerkedni velem, így ez egy jó alkalom volt arra, hogy gyakoroljam a tudásom. Azt kell, hogy mondjam, hogy még mindig távol vagyok az elfogadható szinttől, de már sok mindent megértek. Időre van ahhoz szükségem, hogy megszokjam a különböző kifejezések jelentését, és, hogy biztossá váljak abban, hogy mit is akarok éppen mondani, de hétről hétre jobban megy. Muszáj fejlődnöm, hogy megérthessem a csapattaktikát illetve azokat a dolgokat, amiket a rádión mondanak a fülemre. Órákat veszek, de csak november végén kezdtem el tanulni, így a nőnemmel és a hímnemmel még akadnak problémáim, de érzem, hogy javulok, próbálom beletenni a nyelvtanulásba is azt a bizonyos munkát.
A nyelvi akadályok ellenére döntöttél úgy, hogy a Groupama-FDJ csapatát választod. Miként született meg az elhatározás?
- Amikor megtudtam, hogy a CCC csapata befejezni, az igazi sokként ért. Nem ez volt a legjobb szituáció számomra, de jól kezdtem a szezont Franciaországban, így többen is érdeklődtek irántam, akik közül a Groupama-FDJ tűnt a leghatározottabbnak, azt mondták, hogy akkor is szerződtetnek, ha a vírus-helyzet miatt nem indul el időben a 2021-es szezon. Ezt már akkor is nagyra értékeltem. Éreztették velem, hogy akarnak engem. Tárgyaltam másokkal is, de a legjobb opciót a FDJ kínálta. Sok emberrel beszéltem a lehetőségeimről, olyanokkal is, akik nagyon jól ismerik ezt a sort, ők mondták, hogy ez egy stabil klub, ami különösen fontos a jelenlegi egészségügyi problémák ismeretében. Azt is hallottam, hogy itt nem terhelnek extra nyomást a kerekesekre, inkább olyan ez a közeg, mint egy nagy család. Azt akarják, hogy jobb ember váljon belőled, és, hogy jól érezd magad a mindennapokban. Ez nagyon tetszik, hisz mi értelme van úgy versenyeket nyerni, ha közben boldogtalan az életed. Kívülről talán néhányan úgy vélik, hogy ez a csapat egy picit a múltban ragadt, de valójában nagyon profik, kiváló edzőkkel, dietetikusokkal és még hosszasan sorolhatnám.
Miként zajlik a beilleszkedésed?
- Elég könnyed ember vagyok, így remélem, hogy mind kerékpárosként, mind pedig emberként elfogadnak. Úgy érzem, hogy nem szenvedek hátrányt amiatt, hogy nem vagyok francia. Alig két hónapja vagyok a csapat tagja, de úgy gondolom, hogy máris befogadtak, még azok is, akik nem beszélnek angolul, még így is megpróbálnak kommunikációt kezdeményezni, érdeklődnek, hogy vagyok, hogy utaztam.
Magyarország nem egy nagy kerékpáros hagyományokkal rendelkező ország. Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal?
- Édesapám kerékpáros volt, ma pedig edzőként dolgozik, úgyhogy adta magát a helyzet. Gyerekként sok más sportot is kipróbáltam, de mindig a bringázás élvezett elsőbbséget. Elég hamar bebizonyosodott, hogy versenyképes vagyok, de csak két-három évvel ezelőtt jöttem rá arra, hogy igazából ez az amit csinálni szeretnék, és ebből akarok élni. Nem volt könnyű profivá válni, hisz Magyarországon szinte senki sem volt, akire felnézhettem volna, leszámítva aput és Bodrogi Lászlót.
Úgy hallottam, hogy az országúti versenyzést megelőzően legfőképp a hegyikerékpározásra koncentráltál, ez igaz?
- Igen, a pályafutásom elején leginkább csak a hegyikerékpározásra fókuszáltam, szerettem volna kijutni az olimpiára Mountain Bike-osként. Azonban idővel rájöttem, hogy magyarként nagyon nehéz bekerülni egy profi MTB csapatba, így fokozatosan az országúti versenyzésre helyeztem át a hangsúlyt. Ez jó döntésnek bizonyult, de az is nagy szerencse volt, hogy néhány új szponzor érkezésével 2018-ban egy kontinentális csapatot alapítottak Magyarországon, melynek színeiben elég jó viadalokon indulhattam - volt egy jó Magyar Körversenyem és egy Szlovák Köröm, ahol Alaphilippe és Hermans mögött lettem harmadik egy szakaszon. Már másnap kaptam egy ajánlatot a CCC kontinentális sorától, akik beleegyeztek abba, hogy hegyikerékpáros versenyeken is elindulhassak, de a lehetőségeimet szemügyre véve, inkább az országútra koncentráltam. Ez egy fontos év volt számomra, kiváló formában voltam, harmincszor végeztem az első tízben, és ötször álltam az összetett dobogóján, ez nagyban hozzá járult ahhoz, hogy a következő évet már a WorldTeam-keret tagjaként kezdjem.
A Tour de l'Aveníren szerzett szakaszgyőzelmed is hozzájárult ehhez?
- Ez bizony sokat segített, hisz, ha csak Lengyelországban, Magyarországon és Romániában érsz el jó eredményeket, az nem biztos, hogy meggyőzi a csapatvezetőket. A CCC még ezután a siker után is habozott, hisz a hegyikerékpározásból érkezve túlságosan is tapasztalatlannak számítottam. Problémáim voltak a mezőnyön belüli helyezkedéssel, de aztán megértették, hogy nagy kockázatot vállaltak volna, ha nem írnak velem alá.
Elégedett vagy a pályafutásod eddigi alakulásával?
- Igyekszem nem stresszelni magam túlságosan az eredményeim miatt, de az biztos, hogy a Magyar Körverseny megnyerése egy óriási dolog a karrierem elején. Mondhatjuk, hogy ez egy fordulópont volt számomra. Korábban nem sokan ismertek, most viszont elég furcsa érzés, hogy az emberek tudják a nevemet és felismernek az utcán. Ez egyfajta áttörés, de én még mindig többre törekszem. Általában elég magasra teszem a lécet, a Giróra is úgy mentem, hogy mutassak valamit. Úgy érzem, hogy számos területen előreléptem. Összegezve, körülbelül ott tartok, ahol szeretnék tartani, sokat edzem és ennek látom az eredményét is.
Milyen ma a kerékpársport megítélése Magyarországon?
Sajnos nem olyan mint Franciaországban vagy Olaszországban. A labdarúgás az első számú sport, még akkor is, ha nincs túl sok játékosunk a legmagasabb szinten. Az elmúlt években ellenben a kerékpáros közösség is sokat fejlődött. A Tour de Hongrie ma már egy ismert sportesemény odahaza. A Tour de France-al is képben vannak, de az eredményeket kevesen követik, a legtöbben nem tudják, hogy ki az a Julian Alaphilippe vagy éppen Thibaut Pinot. Ennek ellenére az emberek ma már ismerik a nevem, így én magam is hozzájárulhatok a hazai kerékpársport fejlődéséhez.
Nagyrészt még ma is Magyarországon élsz és edzel?
- Budapest külvárosában nőttem fel és most is a városban élek a barátnőmmel. Nem a belvárosban lakunk, így nem kell túl sokat foglalkoznom a forgalommal, ráadásul vannak hegyek is a környéken, így jókat tudok edzeni, szinte az összes utat ismerem. A minap egy hosszú, hat órás tréning során minden oldaláról megmásztam egy hegyet, több mint 3000 méternyi szintet teljesítve.
Mindig is hegyi menőnek tekintetted magad?
- Vonzanak a hegyek, mindig is élveztem a hegymeneteket, már hegyikerékpárosként is. Persze sok minden függ a testalkattól is, hisz ha akarnék se tudnék sprinter vagy klasszikus specialista lenni. Hegyi menőként arra törekszem, hogy minél előrébb zárjak a szakaszversenyek összetettjében, ezért készülök sokat az időfutamokra is, és úgy gondolom, hogy elég jó is vagyok benne.
2019 áprilisa óta csak két olyan versenynapod volt, amikor a századik helynél rosszabb pozícióban zártál. Gondolom, ez sem véletlen?
- Nagyon kedvelem az olyan stílusú versenyzőket, mint amilyen Alejandro Valverde, aki egy jó ideig az összes versenynapján a legjobb ötven között zárt. Ez a gondolkodásmód számomra teljesen normális. Az UAE Tour lényegében már az első szakaszon eldőlt, mindezek ellenére folyamatosan igyekeztem minden szakaszon az élmezőnnyel érkezni, és minimalizálni az időveszteségem. Szeretek küzdeni, a legjobbakkal versenyezni, elől helyezkedni, még akkor is, ha ennek az adott pillanatban nincs is komoly jelentősége.
Az eredményeidet elnézve, a hegyi menők között eléggé jó a sprinted is
- Igyekszem figyelni arra, hogy legalább öt másodpercig, akár egy hat órás tekerés végén is képes legyek sprintelni. Egy jó hajrá segíthet harcban lenni a dobogóért, vagy egy-egy jobb eredményt jelenthet.
Milyen főbb célkitűzésekkel vágtál neki a 2021-es idénynek?
- Két fő célt határoztam meg magamnak. Az egyik az Olasz Körverseny, nagyon remélem, hogy tényleg ott lehetek majd a rajtnál és segíthetem a kapitányunkat az összetettben. Hasznos segítővé akarok avanzsálni Pinot mellett. A másik cél az olimpia. Mindössze egyetlen kvótája van Magyarországnak, s jelenleg úgy tűnik, hogy én utazhatok Tokióba. Reális elvárásaim vannak magammal szemben. Az idény során szeretnék fejlődni mindenben, amiben csak tudok. Nem akarom elkapkodni a dolgokat, évről-évre akarok előrelépni.
Milyen érzés az, hogy Thibaut Pinot-ot fogod segíteni a Girón?
- Nagyon jó, hogy egy olyan fiatal versenyző, mint én, megkapja azt a lehetőséget, hogy bizonyítson az új csapata vezetőségének, rajongóinak. Amennyiben sikerül majd Thibaut-nak az összetett dobogójára felállni, azt én is a magaménak érezhetem. Remek, de egyben nagy felelősség is, hogy tagja lehetek ennek a sornak. Ez mutatja, hogy bízik bennem a csapat.
Mennyire ismerted már meg őt?
- Besanconban találkoztunk, de nem volt lehetőségünk túl sokat beszélgetni. Kedvelem a versenyzési stílusát, elsősorban az agresszivitása miatt. Magyarországon is elég komoly rajongótáborral rendelkezik, elsősorban a mentalitása és az őszinte megnyilvánulásai miatt. Az Alpok Körversenyén lesz majd időnk megismerkedni egymással, izgalmas kihívás lesz, hisz megtudhatom, hogy mire lesz majd szüksége a Girón.
Hol állsz rajthoz legközelebb?
- A Tour of the Alps előtt a Katalán Kör vár rám. Nincs túl sok versenyem a szezon elején, de ezt nem bánom, olyan kerekes vagyok, aki egy picit jobban szereti az edzéseket, mint azt, hogy folyamatosan utazgasson a viadalokra. Szerencsére ezeken a megmérettetéseken elég sok emelkedős etap lesz, így Matteo Badilattival egyetemben megkapom majd a saját lehetőségeimet. Meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok. A két verseny között várhatóan még egy magaslati edzőtábor is vár rám.
Forrás és fotók: Groupama-FDJ
Kérjük, írja meg véleményét:
Vélemény írására csak a regisztrált felhasználóknak van lehetőségük. Amennyiben hozzá szeretne szólni a cikkhez, kérjük regisztráljon, és jelentkezzen be.